Közösségi kertek
Az ember természetes igénye a gondozott környezet, és sok
ember számára alapvető igény a kertészkedés is. A városi bérházakba, panelekbe
szorult lakók legtöbbjének szinte semmilyen lehetősége sem nyílik arra, hogy szabadföldön
hobbikertet hozzon létre, így van, aki kénytelen megalkudni a balkonládában növesztett
paprikával, koktélparadicsommal, illetve a pusztán szépségükkel szemet
gyönyörködtető szobanövények gondozásával.
A fővárosi közösségi kertek ötlete és megvalósítása szinte mozgalmat indított
el; ott, ahol a lehetőség adott, emberek százai látogatják városszerte a
veteményeiket, saját kézzel épített sziklakertjeiket, fűszerültetvényeiket.
A növények gondozása nem csupán hobbi; bizonyos szempontból értékes
nevelőeszközzé válhat egy szülő kezében, hiszen egy városban élő gyermek
számára a tavasszal megelevenedő hobbiveteményből kibújó petrezselyem, borsó,
saláta, vagy hónapos retek élő, tapintható közelségbe hozza a természetet, s a
növények fejlődése immáron nem csak a tankönyvek lapjain, hanem a valóságban is
nyomon követhető. A kétkezi munka öröme, illetve a munkánk utánozhatatlanul finom, és ízletes eredménye vándorolhat a közösségi kertből az otthonok ebédlőasztalaira. Értékteremtő ereje elvitathatatlan.
A közösségi kertek parcelláinak évi bérlete egyáltalán nem magas, helyenként
alig éri el az évi 1200 forintot. A közösségi kertészkedés – remélhetőleg – pár
évtized múlva már, mint magától értetődő igény, és mint urbánus hagyomány fogja
vonzani a városlakókat.
Kovács Rhewa Andrea