Közpark valaha!
Ha valaki évtizedeket él egyetlen településen, óhatatlanul
szemtanújává válik annak, hogy az milyen változáson megy keresztül. Jó esetben
pozitív változásokat szemlél napról-napra, évről-évre az ablakából, vagy éppen
munkába menet. Sajnos azonban a mérleg nem igazán pozitív.
Budapest valaha számtalan szép közparkkal rendelkezett, ezek jó része mára
szinte vagy teljesen eltűnt – különféle beruházások áldozatává vált –, vagy
felveri a gaz. A parkok elrozsdásodott játszóterein már az árva hinták sem
nyikorognak, szőrén-szálán eltűntek; elgörbült mászókák, hinták és csúszdák,
régi padok, sakk-, és ping-pong asztalok maradványai árválkodnak itt-ott
magányosan, a virágágyásokban disznóparéj tanyázik, a szökőkutakat betemették
az évtizedek.
Ezek azok a parkok, amiket csak úgy a lakók számára építettek valaha. Nincs
bennük híres szobrász híres szobra, se látványos homlokzatú épület, színház,
templom a közelükben, sem bevásárlóközpontnak nevezett üvegkalitka. Ezek a
parkok az egyszeri ember kényelmét szolgálták még húsz éve is, nem a nyugat-európai
turistáét, ezekben a parkokban igazi gyerekek futkároztak, bújócskáztak,
fociztak a fák hűvösében, a szelíd dombok pázsitján.
De ezekben a parkokban manapság a bokrok alatt furcsa dolgokat találni,
olyasmit, amiket nem szívesen lát az ember a gyereke kezében. Mert ugye a
gyerek az kíváncsi, minden megfog.
Senki földjeivé váltak a parkok, átkelni rajtuk felér egy vad kalanddal,
jóformán már kutyát sem szívesen sétáltat itt az ember.
Kovács Rhewa Andrea