Annak ellenére, hogy nevéből arra lehet következtetni, hogy ez a fajta szőlő vörösbort ad, nem így van. Habár a kékszőlőre emlékeztet a kéknyelű neve, mégis fehér szőlőfajtáról van szó. Mivel beporzása nehézkes és rosszul tűri a hideget, kényes fajtának tartották. Természetesen napjaink borászainak a kéknyelű termesztése kihívást jelent, hiszen sok borkedvelő előszeretettel fogyaszt ritkábban előforduló borokat és a kéknyelű éppen ilyen. Szárazságtűrése és meleget kedvelése miatt, a Balaton felvidéken és Badacsony környékén termelik.
A háború után, amikor a mennyiségi termelés volt a fontosabb, a kéknyelű nem volt túl népszerű. Napjainkban azonban, amikor a vásárlók többségének inkább a minőség a fontos, a kéknyelű bornak megvan a maga közönsége. Késői szüretelésű bornak is megfelel és jégbor is készül belőle. Ezt a borfajtát jegesen szüretelik, tehát a tél közepén. Ez a szőlő hozza azt a minőséget, hogy ennek a követelménynek is megfeleljen. Igazi élvezetet nyújt többéves érlelés után, ugyanis ekkorra válik teljesen íz gazdaggá az amúgy visszafogott, egyszerű zamata.