A gyógynövények kiemelt szerepet kaptak a gyógyászatban. Gondoljunk csak arra, hogy hány és hány régi mese, történet kezdődött azzal, hogy a hős, a főszereplő távoli vidékekre indult, csak hogy felkutasson egy létfontosságú növényt, mellyel aztán hazatérve meg tudja gyógyítani az arra rászorulót. A modern korban a gyógynövények már veszítettek ebből a megbecsülésből – érdemtelenül, tegyük hozzá! Elegendő csak megvizsgálni, hogy az egyes (a mai korra igen jellemzően szedett) táplálékkiegészítők (vitaminok, ásványi anyagok, teljesítményfokozók) összetevőinek listáin hány és hány növényi kivonat, extraktum található meg. Ginseng, gingko biloba, mate tea… A gyógynövények tehát nem tűntek el teljesen életünkből, ám a modern orvostudomány legjelentősebb gyógyszerészeti eredményei immár a laboratóriumok mélyéről származnak. (Nem lehet elhallgatni, hogy napjainkban a drogfogyasztás során is egyre inkább előtérbe kerülnek a szintetikusan előállított kábítószerek – a természetes hatóanyagok kárára. Ez azért problémás, mert még utóbbiak hatásmechanizmusa már ismert, a mesterséges szerek kiváltotta reakciók nagyjából megjósolhatatlanok.)