Pirított hajdina
Elődeink táplálkozási szokásairól sok információ áll rendelkezésünkre, azonban ha meghalljuk a következő fogalmat, nem biztos, hogy bármi is eszünkbe jut. Keletről származik a hajdina, nekünk, magyaroknak a törökök mutatták be. Őseink tüstént elkeresztelték pogánybúzának – hiszen miért ne rendelkezhetne magyar névvel is?!
A múltban szegény, a megélhetésüket mezőgazdasággal kereső emberek táplálékát jelentette. A gazdagok nagyon ritkán vagy szinte soha nem fogyasztották. A XXI. században azonban próbára tette az emberiséget és felütötte a fejét egy újabb népbetegség, a lisztérzékenység.
A hajdina feltámadása hasznosnak bizonyult, hiszen a búza- és az árpalisztre intoleráns személyek nyugodt lélekkel fogyaszthatják. Nyilvánvalóan nemcsak nekik jár ebből az egészséges eledelből, hanem bárki, akinek ízlik a hajdina, beépítheti az étrendjébe. Tulajdonképpen kortól és nemtől függetlenül, mindenkinek a szervezetére pozitív hatással bír.
A sóskával és a rebarbarával rokonságban lévő gabona számos vitamint tartalmaz. A gluténmentesség mellett, a zsírszegénység jellemzi. A magas koleszterinszintnek és vérnyomásnak ellátja a baját. Tudni kell azt is, hogy fehérjében gazdag, ez pedig különösen a sportolókat csigázza fel. A háromszög alakú magvakat felhasználhatjuk köretként, de a salátáknak és leveseknek is kellemes ízt fog kölcsönözni.
Abban az esetben is igénybe vehetjük, ha már unalmassá vált számunkra a rizs. Ha szeretnénk ennél is több ötletet meríteni a hajdinával kapcsolatosan, az interneten sok receptet találunk. Ezek után nem kérdéses, hogy miért vált ennyire népszerűvé a hajdina a modern gasztronómiában.