Az ókori görög, római és egyiptomi kultúrákban előszeretettel készítettek és használtak illatszereket. Természetesen más kultúrákban is rendszeresen használták a parfüm különböző készítményeit és változatait, de ezekben a fejlett társadalmakban már tökélyre fejlesztették ennek tudományát. A modern parfümkészítés a tizenhatodik századra datálható, amikor is a firenzei Medici Katalin a franciák királynője az udvarba behozta a gyártás módszereit.
A tizenhetedik században a grassei mesteremberek a virágok és növények illatos készítményeikkel vonták be bőrkészítményeiket, elvonva a bőr jellegzetes szagát. A tizennyolcadik és tizenkilencedik században nagyon népszerűvé vált a parfümök készítése, mivel az ízléses nők előszeretettel használták azokat. A múltszázadban választották szét a férfi és női illatokat, így különböztették meg a két nem illatvilágát. A parfüm alapanyagai közé sorolják a virágokat, bogyókat, fákat, gyökereket, magvakat, kérgeket, gyantákat és olajokat. Az állati részek bevonása napjainkban tiltott, de pár évvel ezelőtt teljesen természetes volt.